2019. december 5. és 7. között rendezték meg Zágrábban a Speech Research konferenciát. A konferencia idei kiemelt témája a koartikuláció artikulációs vizsgálata volt. Kutatócsoportunk három folyamatban lévő vizsgálatáról is beszámoltunk a konferencián.
Alexandra az i-nek mint áttetsző magánhangzónak az artikulációs és akusztikai elemzéséből kapott eredményeinket mutatta be. Ezek a korábbi szakirodalomból származó állításokat cáfolva azt mutatták, hogy a veláris és palatális toldalékokat vonzó, egy szótagú i-s tövek (pl. szív-nek (főnév) és szív-nak (ige)) sem akusztikai, sem artikulációs szempontból nem különböznek egymástól.
Andrea arról számolt be, hogy a magánhangzók miként és mennyiben valósulnak meg másként a magánhangzók közti, a mássalhangzókon átívelő koartikuláció hatására (pipi típusú hangsorokban). A vizsgálat sok szempontból jelentett újdonságot: párhuzamosan gyűjtött akusztikai és artikulációs adatokat elemeztünk, és többféle megközelítésben elemeztük a magánhangzók megvalósulásának változatosságát. Az eredmények részben a produkciós vetület függvényében, részben a mérőszámok függvényében eltérő tendenciákat mutattak, mely fontos összefüggéseket fed fel a koartikuláció témakörében.
Tekla a z és sz zöngésségi pár artikulációs és akusztikai jellemzőit vizsgáló kísérlet aktuális állapotáról számolt be. Úgy találtuk, hogy a z ejtése során olykor leálló zöngeképzés az akusztikai jegyekben jól tetten érhető volt, ahogyan azt korábbi kutatások is kimutatták. Az adatok további elemzésével arra keressük a választ, hogy ez az akusztikai tendencia milyen artikulációs mintázatokkal jár együtt, például kimutatható-e a z nagyobb variabilitása (approximalizált vs. frikatív ejtés) az sz-hez képest, illetve a zönge fenntartását segítő nyelvgyöki előrébb tolódás a z ejtése során.
